Hányszor hallottam már ezt a mondatot az elmúlt években és nem csak otthon, hanem akár repülőtéren, például Barcelonában élő magyarok szájából is.
Azonban ahogy a gólyás gyerekdal szól „messzire szállnak napsütötte délnek, övék az egész világ, mégis visszatérnek”, így mi is néhány havonta hazarepülünk feltöltődni családból, barátokból, hazai könyvekből és a szüleimet sem szeretném megfosztani a „nagyinak lenni” érzéstől.
Hawaii, dizsi, napfény
Persze Ibizáról mindenkinek a „Hawaii, dizsi, napfény” jut eszébe. Ibiza érdekes keveréke a „hippi életérzésnek” és a luxusnak, amit egy mondatban nehéz összefoglalni, de az biztos, hogy az akár egy millió euróba kerülő lakásoktól (nem elírás lakás), csak pár percet vezetünk és virágmintásra pingált turcsi-orrú autóban lakó hippikkel találkozhatunk. Egyvalami biztos, Ibizán mindenki otthon érezheti magát, kortalan talán az ideillő szó. A „hippy feeling” a hétköznapokban nem csak a stopposokon érhető tetten, hanem azon is, hogy az emberek nem azzal foglalkoznak, ki fia borja vagy, milyen ruha van rajtad, mennyit keresel és lehet, hogy az előttem haladó levágott tetejű kipingált bogárban épp egy ismert cég tulajdonosa ül, csak épp itt nem ez a fontos.
Aki csak buliból látogat ide, számítson rá, hogy a „ne hagyd ki” – és én is ezt mondom – Cafe del Mar hangulatához és a híres diszkók látogatásához bizony mélyen zsebbe kell nyúlni. Persze mindez megoldható hippi módon is, a híres naplementét lehet sziklákon nézni, az ismerős chillout zene oda is kihallatszik, az éjszakai élet pedig az 50-70 eurós belépődíj nélkül is élvezhető. Viszont a szállást hónapokkal előre érdemes lefoglalni, de a sziget így is drágább más üdülőhelyekhez képest. Persze itt lakni egészen más, bár a nyár hangulata mindig magával ragad, de azért szerencsére az év többi részén is találunk tartalmas programokat. Már csak abból kiindulva, ahogy a helyiek szokták mondani, itt mindig van ok az ünneplésre. Például a települések fele szentekről van elnevezve, így valamelyik falu az adott héten biztos ünnepel, a középkori vásár májusban egy külön bejegyzést érdemelne és kiállítást vagy gyerekprogramot is egyre többet találok. Persze azért Ibiza a hétköznapokban nem Budapest vagy Barcelona, tehát a színház, állatkert, kisvonat marad otthonra.
A napfényt nem is szeretném hosszan taglalni, hiszen ki ne élvezné, hogy a februárban a teraszon megszárad a haja, miközben friss spanyol epret eszeget és nézi a tengeren épp elhaladó hajót. A kilátás egyébként minden nap feltölt, a nyolcvanas évek posztereiről ismert napfelkelte pedig tényleg létezik, ahogy reggelente kinyitjuk a teraszajtót eszméletlen látvány tárul elénk.
Az időjárással kapcsolatban azért azt is megemlítem, - ahogyan az afrikai országokban élők is sokszor beszámolnak – hogy életemben nem fáztam annyit, mint itt. Bár télen éjszaka sincs hidegebb 7-8 foknál, de azért a hőszigetelés és fűtés nélküli lakásokban egyből előkerül a rég nem látott flanel pizsi, mamusz páros. Alternatív megoldásokkal persze fűtünk (villanyradiátor, légkondicionáló, ágymelegítő), de azért lássuk be, az soha nem lesz olyan, mint az otthoni lakás állandó melege és még igen költséges is. Bár erre mondta az itteni cseh barátnőm, hogy na ezeket felejtsem el összehasonlítani, mert semmi értelme.
Mindennapok
A szigeten az élet drágább, mint az Ibériai-félszigeten, elképesztő különbségeket találhatunk akár az élelmiszerüzletekben, akár a lakásárakban és erre egy lapáttal rátesz, hogy a sziget neve Ibiza. Ebből következőleg cáfolni szeretném, aki azt írta, hogy a szigeteken az élet olcsóbb, már csak abból kiindulva, hogy a szállítási költség itt minden árba beépül és bizony Ibiza Madridnál is drágább például lakás vagy ház árakat tekintve, bérleti díjakban pedig Madrid szintjén van. Itt nem az alapélelmiszerekre gondolok, például az étolaj, liszt vagy tojás még olcsóbb is, mint otthon, hanem például a zöldségekre, gyümölcsökre, a kozmetikumokról nem is beszélve. Csak egy példa ugyanazon márkájú babapapi (bár tudom, ez nem sokakat érdekel, de szemléltetésnek megteszi), ami otthon 1800 Ft, tehát kb. 6 euró, Ibizán szupermarketben 14 euró, míg Denía kikötővárosban 9 euró. Ezt véletlenül tudom, egyszer autóval utaztunk végig Andalúzián és visszafele, mielőtt az ibizai kompra felszálltunk volna kifogyóban voltunk e csodaitalból és tágra nyílt szemekkel gyorsan be is dobtam három dobozt a következő hetekre. A szolgáltatások átlagosan 30%-kal drágábbak, mint otthon, ideértve egy átlagos fodrászt vagy akár az internetet. Aki csak a nyári hónapokra szeretne a internetelőfizetést, az számítson arra, hogy internethez minden szolgáltató helyi bankszámlát (ehhez kell a NIE szám) és minimum másfél év hűségnyilatkozatot kér.
A bérleti díjak havi 430 euró körül kezdődnek, persze csak akkor, ha vállalod, hogy egész évben bérlő leszel, a foglaló ugyanúgy egy-két havi lakbér, mint otthon. A válság óta sok tulaj már a hirdetésben kiköti, hogy csak bemutatott munkaszerződéssel bérelheted a lakást. A másfél szobás lakások bérleti díjai a nyugisabb részen havi 600 eurónál indulnak. Egész évre főleg a hitelüket 20-30 évig fizető tulajdonosok adják ki a lakást, de ez a hirdetések maximum 10 százaléka, legtöbben, októbertől májusig kínálják a lakást ilyen „nyomott áron”. Májustól főleg az angol, amerikai és orosz turistákra alapozva heti 1000-2000 euró reményében szeretnék kihasználni Ibiza népszerűségét. Azért az elmúlt években néhányan koppantak, akik erre vártak, például az alattunk és mellettünk lévő lakás tulaja is erre alapozott. Az egyik november óta várja a bérlőt, a másik lakást, pedig tavaly összesen 3 hétre vette ki négy fiatal, ami valljuk be édeskevés és valószínűleg nem lesznek visszatérő vendégek, mert ez a hely azért távol van a buliktól. A sziget keleti oldala tehát nyugisabb, de drágább, így a szomszédaink főleg nyugat-európaiak, olasz, belga, francia és német tulajdonosok, elvétve néhány spanyol, angol és német bérlő is akad. Utóbbi, egy frankfurti lány (azért lány, mert Heidi Klum-os arcéle miatt nem tudnám azt mondani, hogy asszony) 20 éve él itt, ahogy elmondta az életérzés miatt, bár alacsonyabb életszínvonalon, de boldogabban.
A sziget nyugati oldalán bár nagyobb lakást tudnánk bérelni ugyanennyiért, volt is néhány hónapra hozzá szerencsénk, de köszönjük soha többet, ugyanis júniustól – szeptemberig gyakorlatilag nem alszol az éjszakai élet miatt. És itt nem arra kell gondolni, hogy Steve hangosan hallgatja a zenét, hanem arra, hogy sokan magukból kikelve üvöltöznek, nekicsapódnak az ajtódnak. Aki járt már spanyol üdülőhelyen és angol turistákhoz volt szerencséje, tudja miről beszélek. Hozzáteszem, semmi gondom az angolokkal, csak éppen Ibizára ők úgy gondolnak, hogy most teljesen szét kell esni és majd hazafelé a repülőn összeszedjük magunkat. A sziget nyugati oldalán egész évben főleg spanyol, román, bolgár, és dél-amerikai - elsősorban ecuadori - munkavállalók laknak, meg persze a csak nyári munkára érkező nyugat-európaiak. Utóbbi esetben jellemző, hogy vagy csak szobát bérelnek havi átlag 300 euróért vagy négy-öt fiatal összeáll, úgy fizetik ki a 1000-1200 eurós bérleti díjat.
A spanyol vagy a katalán nyelv ismerete egyébként a mindennapi életben nélkülözhetetlen, mert hiába üdülőhely a helyiek közül kevesen beszélik az angolt, ami meglepő volt, hogy még az orvosok sem. Saját tapasztalatom alapján öt orvosból egy beszél angolul, de végül is örültem, mert kénytelen voltam csak a spanyol tudásomra alapozni. Egyébként az egészségügyi ellátásra semmi panaszt nem mondhatok, rendkívül szakszerűek és kedvesek voltak. . A közlekedésben a helységnévtáblák katalánul vannak kiírva, így aki a körforgalomba Ibiza városához vezető kijáratot keresi Eivissa néven keresse.
Az ügyintézés nyelvtudással mindenhol egyszerű, annyi talán, hogy az időpontokat naná lazábban veszik, például hiába volt időpontunk a kocsi műszaki vizsgájára, ugyanúgy be kellett állni a kígyózó sorba, akik közül jó néhánynak időpontja se volt. A postai ügyintézés viszont szörnyen lassú, a kisasszonyok katalánon, spanyolon kívül más nyelven nem beszélnek és múltkor a kigyózó sort figyelmen kívül hagyva felállt egyikőjük, hogy bocsánat fél 2, ebédidő és otthagyott minket.
A válság pedig érződik
A válság persze ide is begyűrűzött és itt nem arra gondolok, hogy a csapból is az folyik. Bár a híradások szerint 2013 első negyedévében egyedül a Baleár-szigeteken nem emelkedett a munkanélküliség, de még így is rendkívül magas, melyen a nyári hónapok valamelyest enyhítenek, de csak valamelyest. Jelenleg a turizmushoz, kereskedelemhez vagy vendéglátáshoz kötött álláshirdetéseket látva, a spanyol és angol nyelv mellett kérik a német és az orosz nyelv ismeretét és 3-4 év munkatapasztalatot várnak el. Megtehetik, hiszen sok az eszkimó és kevés a fóka. Úton útfélen kiadó/eladó tábla jelzi a bezárt üzleteket, még a frekventált tengerparti sétányon is, ami elgondolkodtató. A válság jele még abban is megmutatkozik, hogy számos, több éve itt élő külföldit ismerünk, aki hazament a saját országába, miután nem tudta finanszírozni a „várakozást”, ugyanis sokan hónapokra munka nélkül maradnak, a helyiek pedig a lakáshitelüktől szenvednek. 5-6 éve például nem láttam az utcán kukázó embereket, ami most már előfordul és soha ennyi embert nem láttam a Vöröskereszt ételosztásánál vagy a lottózók előtt várakozni. Igen, a lottózók, mint sokaknak egyetlen mentsvár, kint kígyózik a sor főleg a hét elején és nem csak a helyi totó miatt.
Aki esetleg most tervezi, hogy idejön dolgozni, kizárólag nyárra korlátozza és csak nyelvtudással. Amennyiben egész évre, akkor elegendő tőkével vagy konkrét állásajánlattal.
