ibizajelenti

Illetve nem is olyan új, mert már tavaly is látni lehetett festett arcú, vállú embereket, főleg San Antonioban, a "bulivárosban". Akkor még azt hittük ez csak buli része, például csak így lehet belépni egy diszkóba...Hát nem, most már világos ez egy új hóbort, és mivel lépten nyomon csillogó aranyra, kékre, zöldre vagy mintásra festett lányok és fiúk! jöttek velem szemben fényes nappal is, akkor rájöttem ez nem egy buliszokás, csak egy egyre több helyen elérhető szolgáltatás. Ahogy beérünk San Antonio város jelképéhez a nagy tojáshoz, mindkét oldalon láthatjuk a testfestést reklámozó lányokat és fiúkat, csak le kell ülni az utcán és pár perc alatt kész lehet az átlagon felüli bulisminkünk. Így a ruhán is spórolhatunk, mert egy csillogó arany-kék mintával is megspékelt vállfestéshez, elég egy fekete kis ruha és máris Te is extrémnek érzed magad. Egyszer biztos ki kell próbálni, főleg Ibizán, aki járt már San Antonioban, tudja miről beszélek. Eleve mindenhol extrém öltözetű buliarcokkal találkozunk és itt a normál turistákra gondolok. Vagyis nem azokra, akik eleve hirdetnek így egy híres diszkót, vagy épp diszkóbelépőt árulnak. Személy szerint inkább csak lányoknak ajánlom, fiúknak maximum álarcosbálba, dehát miről beszélek Ibiza eleve egy nagy jelmezesbál, úgyhogy hajrá, próbáljuk ki!

Igen, mert Ibizán ilyen is van, igazi vidéki hangulat. A sziget belsejébe minden másnap lemegyünk - le, mert jelen pillanatban, hegyes-völgyes részen lakunk - a helyi őstermelőkhöz. Kész rituáléja ez már a mi kis életünknek, beültetem a babát a babaülésbe és tudom néhány perc és álomba ringatja a picit a zötykölődés. Amikor napokig nem jutok le a kertészetekhez, akkor szinte már hiányzik. Az út már maga olyan vidám hangulatú, mindig a kis utakat választom, ahol szinte csak a helyiek közlekednek, igazi szűk utcácskák, de micsoda virágmezők és narancsligetek mentén. 

Igaz félre kell állni, ha szembe jön egy másik autó, de eközben néha el is beszélgetek a másik autóssal. Múltkor egy helyi ibisenco (törzsgyőkeres ibizai) bácsi félreállt, kicsit hátratolatott, hallottam, hogy a kőkerítés meghúzta egy kicsit a kocsija oldalát, de vidáman átszólt: "Semmi baj aranyoskám, látja elfértünk"...Út közben van egy farm, ahol juhokat, lovakat és egyéb haszonállatokat tartanak, az állatok bámulnak ránk, ahogy elhaladunk. A tulajdonos idős úr, minden reggel és délután végigsétál botjával a hosszú telke mentén. Megfigyeltem mindig ugyanabban az időpontban teszi meg útját. Sétája közben felszedi botjával az épp eldobált üdítősdobozokat, szinte demontsrálva, na látjátok ezek vagytok TI betolakodó turisták. Néha az út közepén sétál, olyan érzése van az embernek mindjárt rácsap a bottal az autóra "miért kell erre áthajtani" kérdéssel.

Egy őstermelő a végállomás, aki már a második alkalommal belopta magát a szívembe, amikor is elszaladt - a többi vevőt is otthagyva - céklát szedni a kertbe. Tudta babának lesz és már korábban is kerestem a céklát, csak épp piros retket mondtam, mint kiderült. Minden alkalommal megbeszéljük jövő héten mi lesz az aktuális babamenü, így az aznapi nyelvóra is kipipálva. Nem érezteti velem, hogy menjek már a botladozó spanyolommal máshová és ami külön jó, nem vált át katalánra, ami korábban más helyeken sajnos előfordult. Végre valahol lehet kapni cserepes fűszernövényeket, a helyi szupermarketekben ugyanis nem árulnak, a biozöldségek nem drágábbak, az üvegből kínált dióról, manduláról nem is beszélve. Múlt héten az őstermelő olyat is árulni kezdett, amitől minden külföldön élő magyar nyála összefolyik. Az igazi, otthonira emlékeztető, kemencében sütött vastaghéjú kenyeret. Végre nem a zsúrkenyérszerű "pan", amitől hidegrázása van egy idő után az embernek, főleg, hogy tudja az üzletekben fagyasztott alapból sütik és bizony az összetétele sem szívderítő. De most már kosárkánkban igazi kenyérrel és egy "a spanyoltudásom hétről hétre javul" dicsérettel gazdagabban távozunk, és még a városba sem kellett beautózni. És hol is vagyunk? A sziget északkeleti részében. Es Canar településtől a sziget belsejébe kell elindulni és az út szélén árulnak a helyiek. Innen indulva az út kevésbé izgalmas, így érdemes elautózni más irányba, meglátja aki erre jár, megéri. Egy idős házaspár is árul a kertjük végében elhelyezett bodéban, de idővel rájöttem, hogy a néni látva hoppá turista (északi kinézetemből gondolhatta) úgy számol, hogy a mérleget sem nézi, így hozzájuk hűtlen lettem. Aki az egyszeri vevőt nem becsüli, az a visszatérőt sem érdemli. Visszafele másik irányban megyek, hogy megnézzem a hippy piac heti plakátját, lesz-e valamilyen külön program. De ez már egy másik szösszenet ibizai életünkből.

Korábban többször olyan érzésem volt, nem véletlen, hogy a repülőgépek Ibizáról indulva jó nagy ívben, Formentera szigete felett fordulnak meg. Persze biztos csak az én fantáziám, hogy ez egy fajta marketing, de nálam megtette hatását. Fentről látni, ahogy szinte összeér a tenger a sziget középső keskeny részén és megannyi vitorlás himbálózik az azúrkék vízen. Persze Ibizán is jószeri számmal vannak lélegzetelállítóan kristálytiszta vízű partok, de a Pityúzok kisebbik tagjának érintettlensége mégis vonzott. Remélhetőleg ezt őrizni is fogja, mert a szigetnek nincs repülőtere, csak hajóval közelíthető meg, így csak nyári hónapokban vannak turisták.

Tavaly nyár végén végre megvalósult ez az álom, végre áthajóztunk Formenterára, amely többet adott, mint vártam. Nagyon jól döntöttünk, hogy a kompot választottuk és kocsival kirándultunk, mert, így a turisták által nem látogatott természetvédelmi területet is bejártuk. A kompok és a hajók fél óránként indulnak Ibiza kikötőjéből, de persze pont a kiválasztott napon a nyár egyetlen viharát jelezték. Szerencsére nyitott jegyünk volt, így kicsit korábban érkezve áttették a jegyünket előző napra - felár nélkül -, így fél óra múlva bent is volt az autó a hajó gyomrában. Azt mondanom sem kell, ahogy Ibizán, úgy itt sem lehet hallani magyar szót, ellentétben más európai üdülőhelyekkel.

Három perce kocsikáztunk a kikötőtől, máris egy "csónakparkolót" pillantottunk meg a belső sóstavon, amely inkább belső tenger. A csónaktulajdonosok vagy bérlők a vízben gázolva jutnak el a hajóikhoz. A sóstó végén be is vágunk egy földútra, nem jön utánunk senki. Élvezzük a csendet, a "gyere mártozz egyet" víz látványát és persze azt, hogy senki sincs körülöttünk, csak a facölöpök árulkodnak az emberi jelenlétről. Reggel van még, így a sós víz még áttetszőbb, sehol sem zavaros. A természetvédelmi területet körbe lehet járni, de izgalmasabb részekhez már terepjáró kellene, így a könyebb utat választva eljutunk az egyik legszebb, poszterekre illő zöldeskék vízű Sanoa partra (Cala Sanoa).

A part feletti sziklákhoz érdemes visszatérni naplementére is, ami nyár derekán fél 9 és 9 közé esik, így az utolsó kompot is kényelmesen elérjük. Mi így döntünk és utólag mondhatom megkoronázta a napunkat.

A tengerparton nem időzünk sokat, hiszen számos látnivaló és part vár még ránk és délelőtt 11 óra lévén energiánk is bőven akad felkerekedni. A következő célpont a kevésbé ismert világítótorony (a másik, Verne Gyulát is megigéző toronyhoz képest), mégis ez lopja be inkább magát a szívünkbe. Főleg az odavezető út és az alatta lévő barlang miatt, ahol a szerencsehozó kövek építésével kívánhatunk valamit. A különböző nagyságú - akár fél méteres - kis kavicsokból épített kőépítvények elgondolkodtatnak, vajon milyen sorsokról tudnának nekünk mesélni. Egy középkorú pár éppen egy magas kőépítményt épít, a nagyságából arra következtetünk, hogy nagyobb fajsúlyú kívánság lehet.

Utunk a sziget végén elhelyezkedő híres világítótoronyhoz a Faro de la Molá-hoz vezet, amely Verne Gyulát is megihlette (Hector Servadac regénye). Ez egyben a sziget egyenes főútjának egyben végét is jelenti, így a nap derekán ideje megfordulnunk, és már alig várjuk, hogy a megannyi tengerpart valamelyikében a vízbe vessük magunkat.

A víz augusztus végén 26 fokos és áttetsző, a part homokos, de aki sziklás részre vágyik az sem fog csalódni, nekik érdemes búvárszemüveget is hozni.

Hányszor hallottam már ezt a mondatot az elmúlt években és nem csak otthon, hanem akár repülőtéren, például Barcelonában élő magyarok szájából is.

Azonban ahogy a gólyás gyerekdal szól „messzire szállnak napsütötte délnek, övék az egész világ, mégis visszatérnek”, így mi is néhány havonta hazarepülünk feltöltődni családból, barátokból, hazai könyvekből és a szüleimet sem szeretném megfosztani a „nagyinak lenni” érzéstől.

Hawaii, dizsi, napfény

Persze Ibizáról mindenkinek a „Hawaii, dizsi, napfény” jut eszébe. Ibiza érdekes keveréke a „hippi életérzésnek” és a luxusnak, amit egy mondatban nehéz összefoglalni, de az biztos, hogy az akár egy millió euróba kerülő lakásoktól (nem elírás lakás), csak pár percet vezetünk és virágmintásra pingált turcsi-orrú autóban lakó hippikkel találkozhatunk. Egyvalami biztos, Ibizán mindenki otthon érezheti magát, kortalan talán az ideillő szó. A „hippy feeling” a hétköznapokban nem csak a stopposokon érhető tetten, hanem azon is, hogy az emberek nem azzal foglalkoznak, ki fia borja vagy, milyen ruha van rajtad, mennyit keresel és lehet, hogy az előttem haladó levágott tetejű kipingált bogárban épp egy ismert cég tulajdonosa ül, csak épp itt nem ez a fontos.

Aki csak buliból látogat ide, számítson rá, hogy a „ne hagyd ki” – és én is ezt mondom – Cafe del Mar hangulatához és a híres diszkók látogatásához bizony mélyen zsebbe kell nyúlni. Persze mindez megoldható hippi módon is, a híres naplementét lehet sziklákon nézni, az ismerős chillout zene oda is kihallatszik, az éjszakai élet pedig az 50-70 eurós belépődíj nélkül is élvezhető. Viszont a szállást hónapokkal előre érdemes lefoglalni, de a sziget így is drágább más üdülőhelyekhez képest. Persze itt lakni egészen más, bár a nyár hangulata mindig magával ragad, de azért szerencsére az év többi részén is találunk tartalmas programokat. Már csak abból kiindulva, ahogy a helyiek szokták mondani, itt mindig van ok az ünneplésre. Például a települések fele szentekről van elnevezve, így valamelyik falu az adott héten biztos ünnepel, a középkori vásár májusban egy külön bejegyzést érdemelne és kiállítást vagy gyerekprogramot is egyre többet találok. Persze azért Ibiza a hétköznapokban nem Budapest vagy Barcelona, tehát a színház, állatkert, kisvonat marad otthonra.

A napfényt nem is szeretném hosszan taglalni, hiszen ki ne élvezné, hogy a februárban a teraszon megszárad a haja, miközben friss spanyol epret eszeget és nézi a tengeren épp elhaladó hajót. A kilátás egyébként minden nap feltölt, a nyolcvanas évek posztereiről ismert napfelkelte pedig tényleg létezik, ahogy reggelente kinyitjuk a teraszajtót eszméletlen látvány tárul elénk.

Az időjárással kapcsolatban azért azt is megemlítem, - ahogyan az afrikai országokban élők is sokszor beszámolnak – hogy életemben nem fáztam annyit, mint itt. Bár télen éjszaka sincs hidegebb 7-8 foknál, de azért a hőszigetelés és fűtés nélküli lakásokban egyből előkerül a rég nem látott flanel pizsi, mamusz páros. Alternatív megoldásokkal persze fűtünk (villanyradiátor, légkondicionáló, ágymelegítő), de azért lássuk be, az soha nem lesz olyan, mint az otthoni lakás állandó melege és még igen költséges is. Bár erre mondta az itteni cseh barátnőm, hogy na ezeket felejtsem el összehasonlítani, mert semmi értelme.

Mindennapok

A szigeten az élet drágább, mint az Ibériai-félszigeten, elképesztő különbségeket találhatunk akár az élelmiszerüzletekben, akár a lakásárakban és erre egy lapáttal rátesz, hogy a sziget neve Ibiza. Ebből következőleg cáfolni szeretném, aki azt írta, hogy a szigeteken az élet olcsóbb, már csak abból kiindulva, hogy a szállítási költség itt minden árba beépül és bizony Ibiza Madridnál is drágább például lakás vagy ház árakat tekintve, bérleti díjakban pedig Madrid szintjén van. Itt nem az alapélelmiszerekre gondolok, például az étolaj, liszt vagy tojás még olcsóbb is, mint otthon, hanem például a zöldségekre, gyümölcsökre, a kozmetikumokról nem is beszélve. Csak egy példa ugyanazon márkájú babapapi (bár tudom, ez nem sokakat érdekel, de szemléltetésnek megteszi), ami otthon 1800 Ft, tehát kb. 6 euró, Ibizán szupermarketben 14 euró, míg Denía kikötővárosban 9 euró. Ezt véletlenül tudom, egyszer autóval utaztunk végig Andalúzián és visszafele, mielőtt az ibizai kompra felszálltunk volna kifogyóban voltunk e csodaitalból és tágra nyílt szemekkel gyorsan be is dobtam három dobozt a következő hetekre. A szolgáltatások átlagosan 30%-kal drágábbak, mint otthon, ideértve egy átlagos fodrászt vagy akár az internetet. Aki csak a nyári hónapokra szeretne a internetelőfizetést, az számítson arra, hogy internethez minden szolgáltató helyi bankszámlát (ehhez kell a NIE szám) és minimum másfél év hűségnyilatkozatot kér.

A bérleti díjak havi 430 euró körül kezdődnek, persze csak akkor, ha vállalod, hogy egész évben bérlő leszel, a foglaló ugyanúgy egy-két havi lakbér, mint otthon. A válság óta sok tulaj már a hirdetésben kiköti, hogy csak bemutatott munkaszerződéssel bérelheted a lakást. A másfél szobás lakások bérleti díjai a nyugisabb részen havi 600 eurónál indulnak. Egész évre főleg a hitelüket 20-30 évig fizető tulajdonosok adják ki a lakást, de ez a hirdetések maximum 10 százaléka, legtöbben, októbertől májusig kínálják a lakást ilyen „nyomott áron”. Májustól főleg az angol, amerikai és orosz turistákra alapozva heti 1000-2000 euró reményében szeretnék kihasználni Ibiza népszerűségét. Azért az elmúlt években néhányan koppantak, akik erre vártak, például az alattunk és mellettünk lévő lakás tulaja is erre alapozott. Az egyik november óta várja a bérlőt, a másik lakást, pedig tavaly összesen 3 hétre vette ki négy fiatal, ami valljuk be édeskevés és valószínűleg nem lesznek visszatérő vendégek, mert ez a hely azért távol van a buliktól. A sziget keleti oldala tehát nyugisabb, de drágább, így a szomszédaink főleg nyugat-európaiak, olasz, belga, francia és német tulajdonosok, elvétve néhány spanyol, angol és német bérlő is akad. Utóbbi, egy frankfurti lány (azért lány, mert Heidi Klum-os arcéle miatt nem tudnám azt mondani, hogy asszony) 20 éve él itt, ahogy elmondta az életérzés miatt, bár alacsonyabb életszínvonalon, de boldogabban.

A sziget nyugati oldalán bár nagyobb lakást tudnánk bérelni ugyanennyiért, volt is néhány hónapra hozzá szerencsénk, de köszönjük soha többet, ugyanis júniustól – szeptemberig  gyakorlatilag nem alszol az éjszakai élet miatt. És itt nem arra kell gondolni, hogy Steve hangosan hallgatja a zenét, hanem arra, hogy sokan magukból kikelve üvöltöznek, nekicsapódnak az ajtódnak. Aki járt már spanyol üdülőhelyen és angol turistákhoz volt szerencséje, tudja miről beszélek. Hozzáteszem, semmi gondom az angolokkal, csak éppen Ibizára ők úgy gondolnak, hogy most teljesen szét kell esni és majd hazafelé a repülőn összeszedjük magunkat. A sziget nyugati oldalán egész évben főleg spanyol, román, bolgár, és dél-amerikai - elsősorban ecuadori - munkavállalók laknak, meg persze a csak nyári munkára érkező nyugat-európaiak. Utóbbi esetben jellemző, hogy vagy csak szobát bérelnek havi átlag 300 euróért vagy négy-öt fiatal összeáll, úgy fizetik ki a 1000-1200 eurós bérleti díjat.

A spanyol vagy a katalán nyelv ismerete egyébként a mindennapi életben nélkülözhetetlen, mert hiába üdülőhely a helyiek közül kevesen beszélik az angolt, ami meglepő volt, hogy még az orvosok sem. Saját tapasztalatom alapján öt orvosból egy beszél angolul, de végül is örültem, mert kénytelen voltam csak a spanyol tudásomra alapozni. Egyébként az egészségügyi ellátásra semmi panaszt nem mondhatok, rendkívül szakszerűek és kedvesek voltak. . A közlekedésben a helységnévtáblák katalánul vannak kiírva, így aki a körforgalomba Ibiza városához vezető kijáratot keresi Eivissa néven keresse.

Az ügyintézés nyelvtudással mindenhol egyszerű, annyi talán, hogy az időpontokat naná lazábban veszik, például hiába volt időpontunk a kocsi műszaki vizsgájára, ugyanúgy be kellett állni a kígyózó sorba, akik közül jó néhánynak időpontja se volt. A postai ügyintézés viszont szörnyen lassú, a kisasszonyok katalánon, spanyolon kívül más nyelven nem beszélnek és múltkor a kigyózó sort figyelmen kívül hagyva felállt egyikőjük, hogy bocsánat fél 2, ebédidő és otthagyott minket.

A válság pedig érződik

A válság persze ide is begyűrűzött és itt nem arra gondolok, hogy a csapból is az folyik. Bár a híradások szerint 2013 első negyedévében egyedül a Baleár-szigeteken nem emelkedett a munkanélküliség, de még így is rendkívül magas, melyen a nyári hónapok valamelyest enyhítenek, de csak valamelyest. Jelenleg a turizmushoz, kereskedelemhez vagy vendéglátáshoz kötött álláshirdetéseket látva, a spanyol és angol nyelv mellett kérik a német és az orosz nyelv ismeretét és 3-4 év munkatapasztalatot várnak el. Megtehetik, hiszen sok az eszkimó és kevés a fóka. Úton útfélen kiadó/eladó tábla jelzi a bezárt üzleteket, még a frekventált tengerparti sétányon is, ami elgondolkodtató. A válság jele még abban is megmutatkozik, hogy számos, több éve itt élő külföldit ismerünk, aki hazament a saját országába, miután nem tudta finanszírozni a „várakozást”, ugyanis sokan hónapokra munka nélkül maradnak, a helyiek pedig a lakáshitelüktől szenvednek. 5-6 éve például nem láttam az utcán kukázó embereket, ami most már előfordul és soha ennyi embert nem láttam a Vöröskereszt ételosztásánál vagy a lottózók előtt várakozni. Igen, a lottózók, mint sokaknak egyetlen mentsvár, kint kígyózik a sor főleg a hét elején és nem csak a helyi totó miatt.

Aki esetleg most tervezi, hogy idejön dolgozni, kizárólag nyárra korlátozza és csak nyelvtudással. Amennyiben egész évre, akkor elegendő tőkével vagy konkrét állásajánlattal.

Ibizára készülsz nyaralni? Egy kis útmutató az elmúlt 5 év tapasztalata alapján:

Ibizai utunkat tervezve, már a szállásfoglaláskor észrevehetjük, hogy a legolcsóbb szállások a sziget nyugati oldalán lévő San Antonio városában vagy környékén vannak. Az oka amellett, hogy sok az apartmanszállás, az, hogy konkrétan nem lehet aludni éjjel a zaj miatt. Buli szempontjából kitűnő választás, ha az ember számol azzal, hogy egy vagy két hétig nem alszik, mert reggel 7-ig zaj van utcán. Amennyiben időnként aludni is szeretnél, válaszd a San Antonio Bahia városrészt, amely 10 perc kényelmes sétára van a belvárostól. A belvárosban szinte minden éjjel az ajtódnak esnek - szó szerint - a buliból érkezők, vagy indulók, ez amolyan Ibizán szétesünk szokás, valamint csapkodják az ajtót, de egész éjszaka. Ugyanakkor számolj azzal, hogy egy este minimum háromszor bekopognak, hogy: "Disco ticket?" Persze, így megvenni a jegyet nem a legolcsóbb, de, ha nincs időnk vagy kedvünk a napi buli kínálatnak utánajárni, akkor hallgassuk meg őket. Mondjuk az 5. napon kicsit idegesítő, hogy a zuhany alól harmadszor ugrasztják ki az embert, hogy: „Disco ticket?”, de hát ez IBIZA. Az apartmanok (vagy hostal-ek) a belvárosban gyengébb minőségűek, sok helyen nincs erkély, illetve a szobák szűkösek, de ezeket arra tervezték, hogy buli után csak beess az ágyba. Miért San Antonio? Amennyiben 0-24 óráig bulizni szeretnél, arra a legjobb hely. A városban 2 nagy diszkó üzemel (Eden, Es Paradis), valamint itt található a belvárosban a diszkóutca sokféle zenei ízlést kielégítve. A kisebb diszkókba a belépés ingyenes. Ezen kívül San Antonio kikötőjétől néhány perc sétányira északra élvezhetjük a naplementét a híres Cafe del Mar teraszán, vagy buli előtt iszogathatunk a Mambo bárban, utóbbi elő-partijairól is híres. 

San Antonio központjában lévő hosszú part, nem az a "süppedős homokos" és a tenger sem olyan szép, mint máshol Ibizán. A kikötőben előttünk jönnek-mennek a különböző turistahajók, amitől olyan rossz érzése van az embernek a víz tisztaságát illetően. A Cafe del Mar-tól kb. 7 percet kell sétálnunk északra a Cala Moro tengerpartig, amely szép, de kicsi, valamint apartmanokkal van körülvéve, így nagyon zsúfolt. San Antonio-tól 10 perc autózással elérhetünk csodaszép partokat, kristálytiszta vízzel, és persze a sziget ezen oldalán mindenhol látható a híres naplemente is.

A sziget másik oldalán található Ibiza és Santa Eulalia del Rio városok, autóval kb. 20 percre egymástól. Ezen az oldalon landol a gépünk is, a Las Salinas mellett.

Ibiza város ad helyet a híres Pacha diszkónak, de, ha fürdőzni is szeretnénk a városközpont nem a legjobb választás. Ami ajánlott, a kikötő után található Talamanca és környéke, szép tengerparttal. Itt a víz hosszabb ideig sekély, így, ha családdal nyaralunk, a gyerekek is könnyen pancsolhatnak. Ibiza sportkikötőjénél található a Marina Botafoc rész, itt 3-4 csillagos szállodák is vannak, de nincs homokos part, Talamancára kell átsétálni. Itt inkább érdemes egy este nagyot sétálni a yachtkikötőtől egészen a világítótoronyig vagy az óváros irányába, igaz most egy építkezés csúfítja utunkat.

Ibiza város másik végében a Figueretas városrész olcsóbb, viszont alacsony szolgáltatású apartmanok és hotelek vannak, itt még a tisztasággal is gondunk lehet. A tengerpart szép, de nyáron zsúfolt. Éjszaka nem a legjobb környék, sok az "éjszakai pillangó", valamint ezen a részen nem a helyiek laknak, így kétes ügyleteknek is szemtanúi lehetünk. Bár hozzáteszem a közbiztonság mindenhol nagyon jó, itt sem ért soha atrocitás bennünket. Vigyázzunk a szállásválasztásnál, mert sok az erkély nélküli és a nagyon pici szoba. A városba gyalog kb. 10-15 perc alatt érünk be.

Figueretas városrészt elhagyva, autóval pár perc alatt érünk el Playa d'en Bossa hosszú, igazi süppedős homokos partjára, amely szintén Ibiza városhoz tartozik. Playa d’en Bossán májustól szeptemberig van élet. Hasonló okok miatt jó választás, mint San Antonio, éjjel és nappal is bulik, jó éttermekkel. Nagyon szép a homokos partja, bár felettünk száll el minden ide érkező repülő, esetleg, ha ez valakit zavar. A part éjszakai romantikázásra nem igazán alkalmas, mert éjjel szemetes és tele van buliba készülő vagy utóbulizó fiatalokkal. Buli előtti italozás az igen, jó hangulatú a homokban. Playa d'en Bossán van a szabadtéri Bora Bora bulihely, ahol nappal is bulizhatunk, valamint a Space, az egyik leghíresebb diszkó, amelynek szezonnyitó bulija május 27-én lesz. Itt más szórakozási lehetőséget is találunk, például egy kisebb vidámpark is üzemel, valamint a vízisportokat kedvelők is találhatnak bőven lehetőséget.

Santa Eulalia del Rio a második legnagyobb város, inkább családdal ajánlott, vagy aki nem feltétlenül akar minden este bulizni. Persze a sziget minden részében járnak reggel 6-ig a diszkó-buszok, melyek 3 euróért elvisznek bármelyik diszkóhoz, vagy a sziget másik oldalára. A városok közül Santa Eulaliának a legszebb a homokos partja, a hosszú tengerparti sétányán érdemes elsétálni egészen a folyóig. A hangulatos yacht-kikötő éttermeinek konyháira sem lehet panasz. Híres diszkó itt nincs, jellemző szórakozóhely a pub, élőműsorral, valamint egy kisebb, de felejthető diszkó is üzemel a kikötőben. Ügyintézések szempontjából (pl. telefon, internet, posta, gyógyszertár, orvos) a legjobb Ibiza és Santa Eulalia ellátottsága, itt egész évben üzemelnek a szolgáltató és egyéb üzletek. Santa Eulalia-hoz tartozó két tengerparti település Es Canar és Cala Llonga gyönyörű fekvésű, csendes üdülőhelyek. Mivel távolabb esnek a várostól érdemes robogót vagy autót bérelni. 

Az említett három várostól néhány perc autózás és kristálytiszta vízű, homokos vagy sziklás partú tengerparton találhatjuk magunkat, ilyen szempontból mindhárom város jó választás.

Mi az, amit feleslegesen teszünk be, ha egy néhány hónapos csecsemővel üdülünk pl. Ibizán vagy Palma de Mallorcán és mi az, ami nehezen beszerezhető vagy nagyon drága? Az 1 hetes üdülésnél a jól megszokott pelenkája nem foglal sok helyet, de babavizet, babaételt felesleges pakolni. Az utazáshoz előre elkészített tápszert vagy anyatejet a cumisüvegben felengedik a repülőgépre Spanyolországban, a barcelonai, ibizai vagy mallorcai reptereken, de más repülőtereken érdemes előre megkérdezni.

Tápszerben és babaételben kaphatóak az otthon is ismert márkák, babaételek, illetve gyümölcslevek bio változatban is, ugyanúgy 4 hónapos kortól. Tápszerben kettő is megtalálható az otthon ismert márkák közül a nagyobb üzletek polcain, vész esetén 1-es tápszert is lehet kapni vény nélkül. Más a dobozuk, de ugyanaz, ha jól elolvassuk. Mindkettő kicsit drágább, mint otthon, de nem jelentős a különbség. A babavíz közül kettővel találkoztam a polcokon, az egyiket otthon is árulják, de a legolcsóbb helyen is 400 Ft, illetve van egy helyi márka, így is hirdetik, hogy a babavíz, ez 0,5 euró körül kapható és a flakonon - igaz kicsit eldugva -, de látható a cumisüveg jelzés. Ez a helyi márka szinte mindenhol kapható. Persze kisebb babáknál inkább a jól bevált forralást válasszuk.

Strandkiegészítőket felesleges betenni, a karúszó 1,5-3 euró között kapható, úszógumi is 3-4 euró, nagyon jók a strandjátékok és homokozószett is kapható 3 eurótól, viszont naptejet otthonról hozzunk. Még a legnagyobb gyógyszertárak is csak 1-2 félét tartanak gyermeknaptejből, de nem kifejezetten csecsemőknek gyártották, így azt ajánlatos becsomagolni. Amennyiben pelenkát sem szeretnénk nagyobb mennyiségben bepakolni, akkor - helyi kismamákat is megkérdeztem - a legjobb a D.... betűvel kezdődő portugál márka, amelynek a törlőkendője is nagyon bevált. Ha duópakkban vesszük, akkor a törlőkendő olyan árban van, mint otthon, viszont a pelenka drágább, illetve sokszor csak nagy kiszerelésben kapható (104 darabos kb. 6000 Ft, akcióban nagy szupermarkettben). Sajnos az üzletláncok saját márkájú pelenkája nagyon műanyag illatú, nem éri meg, hogy a baba kiütést kapjon és ez esetleg elrontsa a nyaralást. Úszópelenkát érdemes becsomagolni, nem árulnak az üzletek vagy csak fél napos utánajárás után kapunk. Hosszabb üdülés esetén, amennyiben valamiért cumira vagy cumisüvegre van szükségünk, az otthon is ismert 3 márka is megtalálhatók a babaüzletekben (a városokban szinte minden utcában van egy babaüzlet), illetve a nagyobb gyógyszertárakban.

Amennyiben hosszabb ideig tartózkodunk Spanyolországban a babával és úgy gondoljuk, hogy ideiglenes etetőszék is kellene, azaz sebaj majd veszünk egyet a svéd áruházban 15 euróért. Ezt Palma de Mallorcán, Barcelonában vagy Valenciában megtehetjük, azonban pl. Ibizán csak bemutatóteremmel üzemel az áruház és csak rendelés után -  minimum 50 euróért kell vásárolni, hogy a szállításért ne kelljen 30 eurót fizetni - kb. 2 hét után juthatunk hozzá. Egyébként 70-80 eurónál indul az etetőszék ára.

A babaruhák szépek és nagyon nagy a választék, de például strandsapkát pici méretben csak utánajárás után lehet kapni a nagyobb városokban.